A Nagy Csatorna-sztori – 3.

Csatornázás az ősidőkben: a pénznek nincs szaga

Lehet, első körben hihetetlenül hangzik, de a széklettel és a vizelettel remekül lehetett keresni. Azok a lakosok, akik nem a csatornát használták, vagy latrinát építettek vagy váza alakú edényben kitették a „cuccot” a ház elé. (Lehet, hogy innen ered az a szólás, hogy aki szarba, székletbe lép, szerencséje lesz?) Onnan az ún. stercorariusok (trágyahordók) elszállították, majd eladták.

Az biztos, hogy „a pénznek nincs szaga” szólás eredete itt keresendő.
A sztori: Vespasianus császár 79-ben adót vetett ki a bérlők üzemeltette nyilvános WC-kre. Fia, Titus nem hagyta ezt szó nélkül. Apja megszagoltatott vele egy pénzdarabot, majd megkérdezte: van szaga? Mit lehetett erre mondani? Főleg úgy, hogy a császár elszegényedett birodalmat örökölt…

Nem tudom, az akkori nyilvános WC-k mennyi kívánni valót hagytak maguk után a higiéniát illetően, de azt gondolom, nem mentek ott simán a dolgok… Nem csak azért, mert sehol egy pumpás kézmosószappan… Képzeljünk bele: van egy böhöm nagy épület, válaszfalak nélküli belső térrel.

Körben kőből, egybeépített „ülőtérrel”, abban lyukakkal, nemre, korra való tekintet nélküli használattal. Alatta vízzel teli kanális, melyből a szennyvizet a folyóba vezették, melyből az ivóvíz is származott… Ennek következményeként viszont elfertőzték a vizet. Ám ebben az időben ez még higiénikus, optimális szennyvízgazdálkodásnak számított, szemben például a középkorral.

Caesar idején nem volt duguláselhárítás

Bár Julius Caesar idejében a csatorna már az elhasznált vizet is elvezette, ne képzeljük, hogy használata közkeletű volt. Az utcákon folyókák és kocsikeréknyom vette magára ezt a terhet. Hogy mennyire vált ez be? Szerintem mindenki el tudja képzelni. Azt hiszem, felkopott volna az állunk… Nem nagyon volt szükség duguláselhárításra. Hogy akusztikus, korrelációs, hőtérképes, jelzőgázos csőtörés vizsgálat? Vízvezeték-szerelői munka, csatornaépítés-tisztítás (bontás, földmunka, helyreállítás) kamerás csővizsgálat, csőtörés, csapadékvíz kiszivattyúzása, és a duguláselhárítás? Haha!

A fekália olcsó, egyszerű „diadalútja” aztán a vízöblítéses WC-k megszületésével véget ért. Szerencsére véget ért a borzalmas járványok azon kora is (legalábbis a fejlettebb országokban), mely sok millió emberáldozattal járt a „sötét középkorban” (is), és melyet a felelőtlen szennyvízkezelésnek, a rossz higiéniai körülményeknek „köszönhetünk”.

A Nagy Csatorna-sztori – 4.

Ókori csatornák, ókori duguláselhárítás

Csövek, csatornák, dugulások - Világi Duguláselhárítás

Amilyen sok történetet találtam a római szennyvízcsatornákról, olyan kevés információra bukkantam a görög vezetékekrőlduguláselhárítási szokásokról. Mivel váll-váll mellett fejlődtek, bizonyára hasonlóképpen zajlott a csatorna-sztori. Annyi biztos, Athénban találtak agyagcsövekkel kiépített, kőbe vésett szennyvízgyűjtőt.

Időnként eszembe jut, mennyivel nehezebb lehetett akkoriban minden. Mert hogy zajlik ez most? Ha duguláselhárításról van szó: (non-stop) kimegyünk, megnézzük, felmérjük, kivizsgáljuk, megbeszéljük (jutányos díjazásra, nincsenek rejtett költségek), megvesszük, megcsináljuk (hozzáértés, megfelelő technológia, technika, korrekt munkavégzés, duguláselhárítási terület tiszta, fertőtlenített átadására), garanciát vállalunk. Ha egyéb feladatról (kisebb-nagyobb vízvezeték-szerelői munka, csatornaépítés, csatornatisztítás, kamerás csővizsgálat, vízszivattyúzás – csapadékvíz, csőtörés –, vízszivárgás helyének megkeresése, nyomvonal megállapítása), kimegyünk, megnézzük, felmérjük, megbeszéljük, megvesszük, megcsináljuk! Jó-jó, ez sem fenékig sör tejfel, de a vésőhöz, kalapácshoz képest…

A vízöblítéses WC megjelenése

Summa-summárum, a fekália hosszú időn keresztül volt áldás, egyszersmind átok is.
Az következő nagyobb „bumm” a csatornatörténet, egyúttal a duguláselhárítás történetében az ezerhétszázas évek második felében, Joseph Bramahnak tulajdonított vízöblítéses WC kifejlesztése volt. Végre nem volt szag, nem volt robbanás, megszületett a WC-higiénia!
És kezdetét vette egy új karrierlehetőség, a duguláselhárítóké.

Sajnos, a vízöblítéses WC nem csak pozitív, hanem negatív eredményt is produkált. A vízöblítéssel, hígítással hatványozódott a szennyvíz mennyisége. A népesség egyre növekszik, a szennyezőanyaggal egyetemben, viszont a föld vízkészlete, tavai, folyói nem gyarapodnak, sőt…
Tény, a folyók, tavak elnitrátosodása a nem megfelelő szennyvízkezelésnek/tisztításnak róható fel. A környezetszennyezés szinte egyidős az emberrel, és egyre nagyobb károkat okozunk, melynek a levét nem tudjuk majd leereszteni a lefolyóban…

Vízpocsékolás

Sok víz folyt pocsékba, mióta a víz bevezetésre került… A Schell szelepes öblítésnek köszönhetően a vízpazarlás csökkent, viszont ez új problémákat hoz a felszínre, mindennapjainkban. Pl a dugulást. Ha a csatorna szűk, mert kevés a lejtés, vagy/és tele van lerakodással, plusz erre koronaként felkerül a kevés vízzel történő öblítés, garantált, hogy a rendszer előbb-utóbb el fog dugulni. Persze, nem kell kétségbeesni, hiszen ki lett erre találva nem kevés stratégia, eszköz, anyag, módszer. Ha házilag nem sikerül a dugulást megszüntetni, jövünk mi, profi duguláselhárítók, különféle technikákkal, technológiákkal (spirálos kézi, spirálos gépi, magasnyomású csatornamosó – Woma –, vákuumos, vegyszeres, stb.), és megszüntetjük a dugulást!

A Nagy Csatorna-sztori – 5.

Ez a kor szépnek tűnik duguláselhárítóként

Csatorna csövekkel behálózva - Világi Duguláselhárítás

A szenny eltakarítása, szinte azóta, hogy az ember két lábra állt, és „eszméletre” tért, gondot okozott. Gondoljunk bele: nem folyik le a mosogató, a mosdó, a kád, kiönt a slozi, és visszaárad mindaz, amitől nagyon meg szeretnénk szabadulni. Most képzeljük el, ha mindez az utcán árad…
Azt tudták, hogy a magas talpú cipő akkortájt jött „divatba”? Nem véletlenül, hiszen így hatékonyabban kerülték el a láb beszennyeződését. Az utcán kiépített széles csatornákon pedig bizonyos távolságonként téglából/kőből/deszkából kirakott/kiépített „hidakat” helyeztek el.
Mit mondjak: szeretem a kort, amelyben élünk, bár mint mindegyiknek, ennek is megvan a maga „betegsége”. Mindenesetre jó, hogy most vagyok duguláselhárító szakember…

Örülök, hogy ebben a korban hárítom el a dugulást, nem a középkorban, mert korszerű gépek állnak rendelkezésemre, melyek segítségével a csatornaépítéstől a vízszivárgás helyének megkeresésén át a leggaládabb dugulást is frappánsan, profin, gyorsan meg tudom szüntetni, továbbá nem kell olyan dolgokkal szembenéznem, mint pl. a kolera…

És nem csak előbbiek okán.
Ha nem valami járványban, akkor mint duguláselhárító halnék éhen. Az akkori kor embere (tisztelet azon nációknak, településeknek, melyek kivételek voltak) nagy ívben tett a higiéniára, kész életveszély volt még a levegővétel is. Minél nagyobb városról volt szó, annál nagyobb volt a rizikó. Lett is ennek böjtje!

Járványok csatornái

Az olyan járványos, halálos kórok, mint tífusz, kolera, pestis, vérhas, lépfene mind a felelőtlenség és a mocsok következményei. A középkor a rágcsálók Paradicsoma volt! Itt egy halom krumpli héj, ott egy penészes kenyérdarab, amott egy oszló döglött macska, mindez vizeletben/székletben pácolva… A rágcsálóknak nem is lehetett okuk panaszra, sem az étkezések mennyiségét, sem számát, sem minőségét, sem szaporodásuk mértékét illetően! Ahol pedig szenny, rágcsáló van, ott van bolha is.

A kör bezárult: hol ilyen, hol olyan járvány szedte millió emberáldozatát, hiszen a bolhának mindegy, honnan szívja a napi betevő véradagját. A bolha pedig kitűnő „postás”: megbízhatóan hordozza, majd adja át a halálos baktériumokat, vírusokat.

A csatornák szebb világa

Hál’istennek az emberek észbe kaptak, rájöttek, hogy a „fekete víz”(széklet + vizelet: fertőzött, magas nitrogéntartalmú „produktum”) nem csak büdös, gusztustalan, hanem halálos is lehet. Ezt követően sorra hozták a közegészségügyi rendeleteket. Nem volt szabad az utcán „megszabadulni” sem a háztartási hulladéktól, sem a vizelettől, széklettől. Zárt kocsikat alkalmaztak, melyeken elszállították a nemkívánatos “szmötyit”.  A derítőket kikövezték, lefedték, meszet használtak fertőtlenítésre.

Több évszázadnak kellett eltelnie, hogy az emésztőgödrök és csatornák a kívánt mértéket megüssék.
Napjainkban egyre több országban sikerül kiépíteni a csatornarendszert, ám az elmaradott országok zömében nem hogy szennyvíz, de vízvezeték csatorna sincsen…
Tegye a szívére a kezét! Mennyivel jobb egy duguláselhárító, mint egy oroszlán, mely a bokor mögött lapul, ránk várva, miközben a dolgunkat végezzük…
Viccet félretéve: a csatorna jó dolog. És a mi felelősségünk, mi kerül a lefolyóba!

Előzmény: A nagy csatorna sztori – 1.

Kapcsolódó bejegyzés:
Kamerás csatornavizsgálat

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük