Budapest, a vizek igazi városa (1/2)
Budapest már a duguláselhárítás feltalálása előtt a vizek városa volt 🙂
Ha a beírjuk valamelyik internetes keresőbe a „vizek városa” kifejezést, már az első oldalon öt településsel kapcsolatban kapunk találatot. Győr és Tata, a két leginkább emlegetett „vizes” város mellett több helység kommunikátorai találták vonzónak a jelmondatként használt megfogalmazást. Az viszont kevéssé köztudott, hogy Budapest milyen sok szálon kötődik vizeihez – kezdve mindjárt a nevével.
Aqua, voda – a víz városa az ókorban
Az első században alapított római településnek, Budapest elődjének, Aquincumnak a neve a vizet jelentő ősi „aq” (latinul aqua) szóból, illetve az „öt forrás” vagy „öt víz” kifejezésekből ered.
A római légionáriusok műszaki csapatai vízvezetéket, szennyvízcsatornát építettek ki a városban, amelyek a vízzel leöblített latrinák vizét a Dunába továbbították. A korabeli mennyiséggel a folyó baktériumai még elbírtak… A csatornákat eleve olyan méretűre építették, hogy akár több korabeli duguláselhárító is beférhetett, ha mégis megakadt az egyébként bő vízzel lemosott szenny.
A Hajógyári-szigeten épített hatalmas katonai fürdőn kívül a fővárosban máig összesen tizenkilenc római kori fürdő nyomait lelték meg, ahol a pannóniai lakosság élvezhette a víz áldásait.
Említésre méltó még egy másik római kori település, amelyet a harmadik században elpusztítottak a szarmaták, és aminek a helyét ma Vízivárosnak hívják az I–II. kerületben. A törökök itt építették meg a Király-fürdő elődjét is a későbbiekben.
A honfoglalóktól a török korig
A római város helyén kiépült helységet az Árpádok korában már Budának nevezték, ami vélhetőleg a – víz jelentésű – „voda” szláv szóból alakult ki, és talán Aquincumra utal. Pest neve egyes feltételezések szerint szintén köthető a Dunához. A középkorban Budát a németek Etelburgnak hívták, ami az ótörök etel szóból (víz, folyó) származhat. (Lásd még: Etelköz, mint a vizek közti terület…)
A római birodalom felbomlása után több mint ezer év kellett, hogy a barbár módon elpusztított vízvezetékek, csatornák és a feledés mélyére taszított fürdőkultúra és a víz általános kultúrája újra éledni kezdjen.
A budai várban Luxemburgi Zsigmond idejében, 1416-ban építettek ki vörösréz vízvezetékeket, bár a folyóvizet eleinte vízhordó juttatta föl az erődbe. A későbbiekben egy szivattyús szerkezettel föl-pumpált Duna-vizet egy magasra helyezett tartályban tárolták, és a gravitáció révén továbbították a csorgókutakba.
A következő nagy lépés Mátyás király uralkodása idején történt. A fából, ólomból és cserépből összeállított vízvezetékek révén a budai hegyekből, a Bélakútból, a Városkútból és a Svábforrásból a budai várba vezették a forrásvizet a szintkülönbség révén. Az uralkodói épületekben volt víziorgona, keresztelőkút, hideg- és meleg vizes fürdőszobák – újjáéledt a vízi kultúra. A víz tárolását a Cisterna Regia elnevezésű pinceszerű üregben oldották meg. A városlakók ekkoriban ásott kutakból és a Dunából jutottak vízhez.
És akkor jöttek a törökök…Budapest, a vizek igazi városa (2/2)
Még egy kis történelem a dugulások világából:
És a jelen:
