Épület, csatorna, emésztőgödör
Épülettől az emésztőgödörig – a szennyvíz útja
A szennyezett víz elhelyezése, feldolgozása, maga a székelés mindig is az emberi civilizáció egyik fogas kérdése volt. Hol és hogyan, mit kezdjünk a végtermékekkel? Csokonai Vitéz Mihály „Óda az árnyékszékhez” című versében így fogalmaz: „Oly bálvány vagy te, melynek a királyok/Térdet, fejet görbítenek,/És akit ők, csak áldást nyújts reájuk,/Haj’don farral süveglenek.”
Ha nem irodalmi szemszögből közelítünk a témához, elmondhatjuk, hogy Magyarországon folyamatosan növekszik a csatornázott lakások aránya, 2020 végére már elérte a 84,6%-ot. Az összegyűjtött szennyvíz 99,96%-át tisztítják és visszajuttatják a természetes vizekbe. A rákötetlen lakások szennyvízderítőbe engedik a szennyezett vizet – vagy oda sem. Holott az EU-ban a keletkező szennyvíz csaknem teljes mennyiségét összegyűjtik és kezelik. Vagyis van még bőven tennivalónk a szennyvízzel.
Marad a derítő
Addig is, ilyen vagy olyan okok miatt marad a gödörben való gyűjtés, az alkalmankénti szippantás. Már azoknál, akik nem élnek valamilyen trükkös megoldással és nem szennyezik folyamatosan a körülöttük lévő talajt. De őket most hagyjuk!
Az emésztőgödrök vagy derítők fő típusai:
- egykamrás derítők
- kétkamrás derítők (szikkasztók)
- házi szennyvíztisztítók
A legtöbb szippantási igény az egykamrás építményeknél lép fel: amint megtelik, ki kell üríteni. Valamennyire csökkenti a szippantások számát, ha az üreg fala enyhén átereszti a tisztulóban lévő (hiszen a levegő hatására a szennyvíz önmagától is megtisztul egy bizonyos mértékig) vizet, ám ez a fém- vagy műanyag tartályoknál eleve kizárt.
A másik két típusnál sokkal ritkábban szükséges az egyre költségesebb elszállítást igénybe venni – s rosszabb esetben szagolni a testünket elhagyó anyagok lélekromboló bűzét. A kétkamrás megoldás a megtisztult és a környezetre már nem veszélyes vizet a talajba szivárogtatja el, ahogy a házi tisztítók is.
Milliónyi piciny lény csökkentheti a dugulásveszélyt
A szennyvízderítők fő gondja az elzsírosodás, ami ellen nem elég, ha megszívleljük a jó tanácsot: ne öntsön zsíros ételmaradékot a lefolyóba! Sőt, ez a jelenség a szikkasztóként működő építményekkel is előfordul. Egy idő után a talaj nem nyeli el megfelelőképpen az elszivárogtatni tervezett vizet, gyakoribb szippantásokra van szükség, és a helyzet hosszabb távon csak rosszabbodik. A megoldást a biológiai segédanyagok jelentik, amelyek egyben környezetbarát duguláselhárító szerek.
A szennyvízhez adagolt, levegő jelenléte nélkül élő (anaerob) és a szennyeződésekből táplálkozó baktériumkultúrákkal (Septifos, Greenman Purus, Septiforte, Microbec,…) gyorsíthatjuk a szennyvíz természetes tisztulását. A szennyvízben megtalálható zsírokat, olajokat az egy zacskónyi száraz porból feléledő százmilliónyi baktérium enzimjei bontják le. Az adagolás kívánt mennyiségéről a gyártók tájékoztatnak bennünket.
A szennyvíz az apró lények tevékenységének eredményeként szétválik két fázisra: híg folyadékra és szennyvíziszapra. (Ez egyébként a települési szennyvíztisztítóművek egy részében lényegében ugyanígy zajlik.) A sűrű részt a korábbinál sokkal ritkább szippantással távolíthatjuk el, míg a híg anyag elpárologtatható, illetve – ha erre hely van az ingatlanon – egyfajta szennyvízkezelő medencében vagy tóban kezelhetjük tovább. A biológiai szennyvízkezelés egyben a szagokat is jelentősen csökkenti.
Oxigént a szennyvíznek!
A szennyvizet hatékonyabban tisztíthatjuk aerob, vagyis levegős eljárással. A kompresszorral a szennyvízbe fújt aprócska levegőbuborékok levegőkedvelő baktériumokkal kiegészítve hatékonyabb szennyvíztisztítást tesznek lehetővé. A szennyvíz áramoltatása szintén tökéletesebbé teszi a tisztítás hatásfokát. A folyamat végén ugyancsak két részre bomlik a szennyezett víz. Ilyenfajta rendszerekből is többféle létezik ma már.
Az önálló házi szennyvíztisztítás
Helyi települési közműves szennyvízelvezető és -tisztító rendszer híján gondolkodhatunk saját tisztítóberendezésben is, ha elegendő méretű telekkel rendelkezünk a berendezések, a részegységek elhelyezéséhez.
Ebben a rendszerben mind az aerob, mind az anaerob tisztítási módszerek helyet kapnak, ami igazán hatásos tisztulási folyamatot eredményez. A mai, korszerű házi tisztítók teljesen azonos értékű megoldást biztosítanak a központi rendszerekkel. A megtisztított vizet tartályban tárolhatjuk, és ismét fölhasználhatjuk öntözésre, locsolásra vagy a házba visszavezetve vécéöblítésre. Azonban a további, úgynevezett gyökérzónás vagy nádgyökeres szikkasztás után a víz visszavezethető a természetes vizek többségébe is.
Kiegészítő írásainkból:
