A Nagy Csatorna-sztori – 3.

Csatornázás az ősidőkben: a pénznek nincs szaga

Lehet, első körben hihetetlenül hangzik, de a széklettel és a vizelettel remekül lehetett keresni. Azok a lakosok, akik nem a csatornát használták, vagy latrinát építettek vagy váza alakú edényben kitették a „cuccot” a ház elé. (Lehet, hogy innen ered az a szólás, hogy aki szarba, székletbe lép, szerencséje lesz?) Onnan az ún. stercorariusok (trágyahordók) elszállították, majd eladták.
Az biztos, hogy „a pénznek nincs szaga” szólás eredete itt keresendő.
A sztori: Vespasianus császár 79-ben adót vetett ki a bérlők üzemeltette nyilvános WC-kre. Fia, Titus nem hagyta ezt szó nélkül. Apja megszagoltatott vele egy pénzdarabot, majd megkérdezte: van szaga? Mit lehetett erre mondani? Főleg úgy, hogy a császár elszegényedett birodalmat örökölt…

Nem tudom, az akkori nyilvános WC-k mennyi kívánni valót hagytak maguk után a higiéniát illetően, de azt gondolom, nem mentek ott simán a dolgok… Nem csak azért, mert sehol egy pumpás kézmosószappan… Képzeljünk bele: van egy böhöm nagy épület, válaszfalak nélküli belső térrel. Körben kőből, egybeépített „ülőtérrel”, abban lyukakkal, nemre, korra való tekintet nélküli használattal. Alatta vízzel teli kanális, melyből a szennyvizet a folyóba vezették, melyből az ivóvíz is származott… Ennek következményeként viszont elfertőzték a vizet. Ám ebben az időben ez még higiénikus, optimális szennyvízgazdálkodásnak számított, szemben például a középkorral.

Caesar idején nem volt duguláselhárítás

Bár Julius Caesar idejében a csatorna már az elhasznált vizet is elvezette, ne képzeljük, hogy használata közkeletű volt. Az utcákon folyókák és kocsikeréknyom vette magára ezt a terhet. Hogy mennyire vált ez be? Szerintem mindenki el tudja képzelni. Azt hiszem, felkopott volna az állunk… Nem nagyon volt szükség duguláselhárításra. Hogy akusztikus, korrelációs, hőtérképes, jelzőgázos csőtörés vizsgálat? Vízvezeték-szerelői munka, csatornaépítés-tisztítás (bontás, földmunka, helyreállítás) kamerás csővizsgálat, csőtörés, csapadékvíz kiszivattyúzása, és a duguláselhárítás? Haha!

A fekália olcsó, egyszerű „diadalútja” aztán a vízöblítéses WC-k megszületésével véget ért. Szerencsére véget ért a borzalmas járványok azon kora is (legalábbis a fejlettebb országokban), mely sok millió emberáldozattal járt a „sötét középkorban” (is), és melyet a felelőtlen szennyvízkezelésnek, a rossz higiéniai körülményeknek „köszönhetünk”.

Hogyan folytatódott? Lásd a következő részben! > A Nagy Csatorna-sztori – 4.

Kapcsolódó bejegyzés:
Kamerás csatornavizsgálat

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük