Csatornák: PVC, PE, PP, ÜPE

Csatorna cső könyökcsővel
Műanyag csatorna cső

A Világi Duguláselhárításnak mindegy, hogy PVC, PE, PP, vagy ÜPE csatorna

Nem, ez nem holmi szleng. Az elsőt, a PVC-t biztosan mindenki ismerni. Nem mindegy, miből és hogyan lesz a cserebogár, illetve a szennyvízcső. Előállításuk során létrejövő tényezők határozzák meg a különféle műanyagok fizikai jellemzőit (sűrűségük, hővezető-képességük, szakadási, rugalmassági együtthatójuk, mennyire kemények, avagy lágyak, mekkora a felületi ellenállásuk), és ezeket figyelembe véve kerülnek felhasználásra.
Ha duguláselhárítási feladatokat végzünk, mindegy, milyen anyagból van a cső: fel kell oldani, meg kell szüntetni a dugulást. Míg új a cső, szinte mindegy, milyen a felülete (új seprű jól seper), de aztán leragad, letapad ez-az, és épül is a remek dugulásgóc. Szigetmonostoron és Gödön is találkoztunk olyan letapadással, mely uborkareszelő élességű peremet növesztett. Lila dunsztunk sincs, mi lehetett az – kész életveszély volt a dugulás elhárítása.
A dugulás előfordulását nagymértékben befolyásolják a továbbiakban olyan, a későbbiekben nehezen változtatható tényezők, mint

  • csőátmérő,
  • a könyökök száma,
  • lejtésszög,
  • összefolyók,
  • illetve a vezetéket használók szokásai.

Mennyi vizet és hogyan használnak, milyen tisztítószereket alkalmaznak mosáskor, mosogatáskor, tisztálkodáskor, figyelnek-e a zsírokra, olajokra, bepottyanó anyagokra, és az olyan apróságoknak tűnő tények, mint van-e lefolyószűrő (hosszú haj és szappankombó a legszuperebb okok egyike, mely dugulást okozhat), vagy nincs.

A műanyagok hihetetlen pályafutása nem véletlen!

Makromolekulákat XIX. sz. közepén állították elő legelőször. A PVC-csőtörténelem szerint az első ilyen vezetékek 1936-ban, a berlini olimpiai stadion melletti lakótelepen kerültek bevetésre. Az 1960-as évektől vált jelentőssé a PE csövek felhasználása. Manapság már nincs olyan területe életünknek, melynek ne lenne alapvető eleme a műanyag.
A szennyvíz általában

  • polivinilklorid (PVC),
  • különböző polietilén, polipropilén (PP),
  • üvegszálerősítésű poliészter (ÜPE),
  • és epoxigyanta csatornákon át csordogál a szennyvíztelepek felé.

Léteznek alacsonyabb sűrűségük okán kisebb súlyúak, illetve nehezebbek is. Elmondható, hogy vegyi anyagokkal szemben jó ellenálló képességűek.
A PVC keményebb, ámde ridegebb, mint például PE, mely „puhább”, de jobban bírja a hőt és a fizikai erőbehatásokat. Magasabb hő hatására meglágyulnak, megolvadnak, majd újra szilárd halmazállapotúakká válnak. (Kivéve a hőre keményedő műanyagokat – műgyanta, bakelit!)
Zömük remekül bírják a hideget – a belefagyott folyadék kiolvadása után visszanyerik alakjukat. (A ridegebb műanyagokról ez nem mondható el, ezek hidegben roppanhatnak.) Rosszul vezetik a hőt, így jó hőszigetelési paraméterekkel bírnak. Hőtágulási kapacitásuk a fémeknél sokkal jobb, az acéllal szemben akár húszszoros is lehet. Kopásállóságuk jelentős, és nem korrodálódnak.
A különféle makromolekulákból álló műanyagcsövek máshogy és máshogy reagálnak hőre, erőbehatásra, vegyszerekre, kiválóan alkalmazhatóak különféle csatornarendszerekhez.

***

A csatorna-csatornázás fogalom körében több bejegyzésünk is íródott. Íme néhány:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük