Komplikált duguláselhárítás

WC csésze a duguláselhárítás fénykorából
WC csésze a duguláselhárítás fénykorából 🙂

Komplikált dugulás elhárítása vs. csatornatörténeti kiállítás

Augusztus végén a III. kerületben, Óbudán dolgoztunk, a duguláselhárítás legjavából kapva a rendelést, extrém dugulás elhárítása okán. Azon a héten mintha az égiek(?) megrendelésére történt volna: csak és kizárólag komplikált budapesti duguláselhárítás került terítékre. Sajnos akadt, ahol a dugulás bontás nélkül megoldhatatlan volt, de szerencsére sehol sem kellett az egész házat kicsontozni, hogy rendesen hozzáférjünk a szennyvízvezetékhez, és mindenütt újra átjárható csatornát hagytunk magunk mögött. Szorri a kis kitérőért, de a duguláselhárító, és a kliensek számára is tényleg emlékezetes és izgalmas hét volt.

Úgy dél körül a telefon egy sürgős duguláselhárítás miatt csörrent meg, nem mintha lenne olyan eltömődés, amit ne kellene sürgősen megoldani… Egy pizzéria került bajba, így Pasarét, Budapest II. kerületének irányába fordítottuk az autó orrát.
Út közben akadt meg a pillantásom a hirdetésen, miszerint a Kiscelli Múzeum időszaki csatornázástörténeti kiállítást tart. Persze egyértelmű volt, hogy ezt látnom, látnunk kell, úgyis régen volt már duguláselhárítási csapatépítőnk, így hamarjában le is szerveztem egy múzeumlátogatást a fiúkkal.

Szuper időutazás – csatornatörténelem

Az egyik legmeghökkentőbb dolog az a tény volt, hogy anno a kis- és nagydolog elvégzéséhez nem „bújtunk” el. Egészen az 1800-as évekig teljesen természetes volt, hogy mások szeme előtt szabadultunk meg a folyékony és szilárd salakanyagoktól. Arról mi is tettünk említést a Nagy Csatornasztori 3. részében, hogy az ókori Rómában a válaszfalak nélküli térben, közvetlenül egymás melletti nyílásokon lehetett „trónolni” a nyilvános vécékben – mint valami közösségi fórum, és bizony az is volt.
A kiállításon megtudhattuk azt is, hogy a római polgárok a helyiség közepén elhelyezett kádszerűségben lévő közös ecetes vízzel, közös kefével és szivaccsal pótolták a WC papírt, illetve a bidét. Nesze neked higiénia…
A középkorban a törlésre aztán már rongyokat, bőrdarabokat, szénát használtak. Jutnak eszembe a régi falusi pottyantósok, a méretre vágott Népszavával, Szabad Földdel, Naplóval… Hiába no! Ha lassan is, de e téren is fejlődünk, bár személy szerint a mai illatosított toalettpapírokat túlzásnak tartom.

Bili, bourdaloue, bidé

A kiállításon láttunk Aquincumból származó edényeket, középkori biliket, 1800-as évekbeli hordozható szobavécéket. Frappáns volt az égigérő középkori várakban a mellékhelyiségek és csatornáinak elhelyezése is. A folyosók, lépcsők mentén fülkéket alakítottak ki, ahol a gravitáció segítségével, pottyanós módszerrel a vizelet és széklet sok métert megtéve zuhant le, általában a várárokba, iszonyú bűzt teremtve. Utóbbit a nagyvázsonyi Kinizsi vár lakótornyának pottyantós WC-s vidám grafikájával illusztrálta is a múzeum.

Szó sem volt szemérmességről. Ezt mutatja például az a festmény, ahol egy rokokó stílusú ruhába öltözött hölgy, számunkra egészen szemérmetlenül pisil egy porcelántálba, ami akár mártásos tál is lehetne, de nem az. Az alkalmatosság neve bourdaloue.

A WC és a művészet

Olvashatunk idevágó verseket, prózát, és mosolyoghatunk Frank Zappa polgárpukkasztó vécés fotóján. Filmrészletekkel is szórakoztatnak bennünket, persze az összes így vagy úgy, de kötődik a mellékhelyiséghez. A Hídemberből Széchenyi nagycenki kastélyába tervezett, korát meghaladó mellékhelyisége is szerephez jutott a bemutatón.

Sajnos a kiállításnak már vége, de ha újratöltik, ne hagyják ki. Addig is, ha van kedvük, nézzék meg az M2 Petőfi TV videóösszeállítását a WC-történeti kiállításról:

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük