A primitív higiéniai viszonyok meg az aranybili

Melyik kor és nemzet viszi a pálmát a primitív higiéniai viszonyok tekintetében? Hát… Szerintem minden nációnak megvan a maga „citrom-díja” a hanyag szennyvízkezelést illetően… Sajnos azt kell mondjam, duguláselhárítóként most, a XXI. században is találkozunk elképesztően hanyag, felelőtlen szennyvízkezeléssel!
A fertőző fekete víz, azaz a széklettel, vizelettel terhelt szennyvíz mindig nagy terhet rótt az emberre és a környezetre is.

Ókori csatornarendszerek

Pozitív példa tekintetében a Római Birodalommal, Egyiptommal és Kínával kezdem, hiszen ezek az államok példásan meg- és kiépített csatornarendszereikről is híresek voltak. Ezek a csatornák elsősorban a lecsapolt mocsarak vizét voltak hivatottak el/levezetni, illetve hajózási útvonalként is használták, de belevezették a szennyvizet is, egy füst illetve kanális alatt ellátva a szennyvíz baját. (Bár a tisztítatlan szennyvizet a folyóba vezetni nem túl jó megoldás…)

Bibliai intés – higiéniából dicséretes!

Mózes ötödik könyve (a katolikus vallás ezt Második Törvénykönyvnek, Deuteronomiumnak nevezi) kimondja (23,13), „előre elkészített hely” szükséges, azaz gödröt kell ásni, majd földdel kell takarni a székletet – legalábbis a katonai táborra vonatkozóan. Ez higiéniai szempontból korszakalkotó, bár a törvény elsősorban vallási okokra vezethető vissza.

Az a hírhedt középkor…Aztán jött a sötét középkor a maga utcán rohadó dögeivel, mocskával, háborúival, a kolera és pestisjárványokkal…
A XVI. században például az angol királyi bíróság figyelmeztetést adott ki, mert a lakosság válogatás nélkül oda guggolt, ahol éppen ráérett – tisztelet a kivételnek… Ebben óva intett mindenkit attól hogy oda piszkítson, ahol a mindennapi élet folyik.

Etikett, avagy nézz félre, ha valaki pottyant!

Divatos etikett könyvek születtek, melyben többek közt tanácsot találunk arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk, ha éppen magán könnyítő embertársunkba futunk bele: legyünk tapintatosak, ne vegyük észre…
A jómódúak bíborral-bársonnyal bélelt díszített szekrénykékben tárolták a biliket, ágytálakat. Egyesek toalett-szolgákat tartottak, akik ugrásra készen várták, mikor ürít a gazda – az ő feladatuk volt az éjjeliedények tisztán tartása is.
Tehetősebbek az udvaron latrinákat építettek, melyek benyúltak a fából készült padlójú lakóterek alá, így történhetett meg, hogy 1183-ban majdnem belefulladt a császár a kakába, mert vacsora közben beszakadt a padló. Nem mindenki úszta meg…
Éppen így járt az angol Richard the Raker, aki viszont nem élte túl 1326-ban a „kalandot”.
Konzekvencia
Sokévnyi duguláselhárítási tapasztalattal a hátam mögött be kell látnom, van mit fejlődnünk szennyvizeinket illetően. Viszonylag kis területét ismerjük hazánknak, mint duguláselhárító szakemberek, pedig Budapesttől Győrig, Székesfehérváron és Érden át végeztünk már duguláselhárítást és egyéb szennyvízcsatornával kapcsolatos feladatot. Ez is elég ahhoz, hogy belássam: vannak itt még problémák.
Legközelebb folytatjuk, hiszen hol van még a XXI. század?!

***

Témánkhoz kapcsolódik: