Dugulás az eltört eternitcsőben
A csöveket lefektetik, ugye
A talajban történő csőhálózat kiépítésének módja, anyaga nagyban függ attól, milyen kitermelendő anyagról van szó. A dugulás kialakulása miatt is fontos ismernünk. Teljesen más a helyzet, ha laza homokkal állunk szemben, melyet lapáttal, ásóval el lehet távolítani, mint akkor, ha mészkővel, gránittal kell megbirkózni. Előbbi eltávolításához elég a lapát, utóbbi pedig csak robbantással oldatható meg. Természetesen ez a két véglet: első az I-es, utóbbi a VII-es osztályba sorolt talaj.
A talaj (érdekességképpen) lehet pl. száraz lösz, tömör agyag, kőzúzalék, durva kavics: itt már csákány és bontórúd is szükségeltetik. Indokolt lehet már a robbantás akkor is, ha megkeményedett, sókkal kötött, palás, márgás, homokköves (stb) talajba kell a csatornát lefektetni.
A non-stop működő Világi Duguláselhárítás a robbantást kivéve talán már minden eszközt bevetett, melyet bevethetett a csatorna ágyának kiépítésében. Természetesen fő szolgáltatásunk továbbra is a dugulások elhárítása marad, hiszen ehhez kérik leginkább a segítségünket.
Előbb-utóbb minden szerelvény, alkatrész elöregedik, elhasználódik. A csatornák megrepednek, eltörnek, benövi a fagyökér, elzsírosodnak, eldugulnak…
Sokáig kivédhetőek a dugulások, de van az a probléma, mely csak csatornacserével orvosolható.
Az azbesztes eternitcsövet jobb lecserélni
Tavaly többször találkoztunk Pest megyében azzal, hogy a dugulás amiatt történt, mert eltört a régi azbesztes eternitcső, utat talált a föld, a diófagyökér, így a cső cserére szorult. Ennek azért is örülünk, mert az azbeszt környezetre, egészségre ártalmas. Maglódon, Vecsésen is volt szerencsénk lecserélni korszerűbb, ártalmatlan vezetékre a régit.
A szennyvízelvezetés-kezelés nem legújabb kori gond. A civilizáció, orvostudomány fejlődése, az egyre inkább elöregedő társadalmak a népesség megnövekedését eredményezik. Ezzel együtt értelemszerűen nő a szennyvíz mennyisége is, nagy terhet róva a környezetre.
A szennyvíz elvezetése
Szerencsére a szennyvíz elvezetésnek több módja is lehet már. A gravitációs szennyvízelvezetés sík vidékeken nagyon mély csatornahálózati kiépítést igényel, hiszen ezen technika lényege, hogy a gravitációt kihasználva jut el a szenny a „termelőtől” a telepig.
A folyamatos lejtés, esés érdekében átemelők segítségével magasabb aknába kerül a produktum, hogy aztán újra „eshessen”.
Mivel ez a topográfiailag kedvezőtlenebb adottságú területeken rendkívül költséges lehet, újabb, ún. (vákuumos, ill. nyomás alatti) kényszeráramoltatású szennyvízvezetéssel kísérleteznek.
A nyomás alatti szennyvíz-áramoltatás – szivattyúk segítségével –, már a felhasználónál alkalmazza a beemelő aknát, és nyomócsövön nyomja át a szennyvizet a telepig.
A vákuumos megoldás alapján központi vákuumgépház mozgatja a szennyvizet. Itt a csatornát nem szükséges mélyre ásni – közvetlenül a fagyhatár alatt vezethető.
Mindkét kényszer áramoltatás előnye, hogy kevesebb földköbmétert kell megmozgatni, és kisebb csőátmérő is elegendő, mint a régebbi megoldásoknál. Az árnyoldala: jelentősebb energiát igényel, gyakrabban szorul karbantartásra, illetve számolni kell a géppark kopásával, használódásával is.
***
A csatorna-csatornázás fogalom körében több bejegyzésünk is íródott. Íme néhány: